dr. Fogolyán Kristóf élete

Dr. Fogolyán Kristóf 1878. június 3-án született Sepsiszentgyörgyön. Szülei katolikus székely örmények voltak. Édesapja ugyancsak a Kristóf (1836-1922) nevet viselte és egyik ága volt a Marosludasról a Székelyföldre került nyolc gyermekes örmény családnak, s mint ilyen Sepsiszentgyörgy jómódú kereskedÅ‘je lett. A felesége a kézdivásárhelyi – ugyancsak székely örmény – Fejér Mária Rozália (1835-1917), a "Rudolf Kórház" alapításánál közreműködÅ‘ Fejér Lukácsnak (1815-1888) a lánya volt.

A gyermek Kristóf elemi iskoláit a szülÅ‘városában végezte, majd a nagyszebeni Állami Gimnáziumban folytatta, hogy a német nyelvet is jól elsajátítsa. Közben a sepsiszentgyörgyi iskolástársaitól sem szakadt el. Ezt bizonyítja a Székely Mikó Kollégium zenekaráról 1895-ben készült fénykép, amelyen a zenekar tagjai között látható Å‘ is (ülve, csellóval).

1896. június 26-án szerzett jó érettségi bizonyítvánnyal iratkozott be a Kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem orvosi fakultására. Tíz egymásután következÅ‘ félévben szorgalmas hallgatója volt az orvostudományoknak. A természetrajzi elÅ‘vizsgákat az elsÅ‘ év végén, míg az elÅ‘szigorlatot a második tanév végén tette le. Az akkori szokás szerint a hatodik félév folyamán önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett, és a Bécsben állomásozó császár-vadász ezredben az önkéntesi év elsÅ‘ felét leszolgálta. Gyakorlati kiképzése céljából - már mint orvostanhallgató - a kilencedik és tízedik félév folyamán önkéntes gyakornokként működött. Az abszolutórium elnyerése után 1901. június 1-jétÅ‘l mint szigorló orvos a közoktatásügyi miniszter a belklinikára gyakornoknak nevezte ki.

Sebészi oklevelét Kolozsváron szerezte 1901-ben, és 1902. március 1-jén avatták orvosdoktorrá. ErrÅ‘l a családi hagyatékban lévÅ‘ szűkszavú táviratból szerzünk tudomást: „Szombaton doktorrá avatnak, Kristóf". Egy évig még Kolozsváron maradt és a kolozsvári Sebészeti Klinikán műtÅ‘i és sebészeti szakvizsgát tett.

Ezt követÅ‘en Németországba ment külföldi tanulmányútra, s ennek során számos világhírnévnek örvendÅ‘ professzor mellett igyekezett ismereteit bÅ‘víteni. Berlinben Althausen klinikáján externként szülészetet tanult, s közben bejárt Magherort és Dürsen magánklinikáira, ahol ugyancsak a szülészet és a nÅ‘gyógyászat idÅ‘szerű kérdéseit sajátította el. Innen Drezdába ment, ahol Leopold professzornál a Királyi BábaképzÅ‘ Intézetben szülészmesteri tanfolyamot végzett. Ugyanakkor itt gyarapította szövettani és laboratóriumi ismereteit is. A késÅ‘bbiek során Landautól cystoskópiát, Joseftol és Lassartól bÅ‘rgyógyászatot és veneorológiát tanult. Bergman mellett sebészettel foglalkozott, Heubnertnél gyermekgyógyászatot tanult, s ugyanakkor elsajátítja a gége intubálás technikáját is.

1904-ben hazatért Magyarországra és Kecskeméten vállalt sebész orvosi állást. Itt kapta a sepsiszentgyörgyi – akkori Ferencz József – kórház meghívását, amelynek eleget téve 1906 elején hazatért. ElsÅ‘ lépésként egy műtÅ‘termet alakított ki úgy, hogy az addigi kötözÅ‘t egy fallal egy nagyobb és egy kisebb teremre osztotta. ElÅ‘bbi lett a műtÅ‘, utóbbi a kötözÅ‘. A kórház kicsi ablakait még ugyanebben az évben nagyobbakra cseréltette ki.

1907-ben Daday mint a kórház igazgatója – valószínű a nyugatot is megjárt, szenvedélyes alkotó, építÅ‘ Fogolyán unszolására is – indítványozta, hogy a Háromszék vármegye tulajdonát képezÅ‘ Groeder család alapítványának kamatait fordítsák a kórház fejlesztésére és modernizálására. Ezt az indítványt elfogadták az illetékesek s 3000 koronát bocsájtottak a kórház rendelkezésére. EbbÅ‘l 1347 koronáért műszereket, és 1140 koronáért egy modern műtÅ‘asztalt vásároltak. 1909–ben báró Groeder hozzájárult ahhoz, hogy az alapítványból további 2000 koronáért egy Röntgen készüléket is megvásároljanak, melyet 1910-ben szereltek fel. Ugyancsak 1909-ben elkészítették a kórház fÅ‘bejáratát is, most már az utcáról, de az eredeti udvari bejáratot is megtartva. Ugyanebben az évben elvégzik az 1907-ben kérvényezett villany bevezetését is.

Ebben az idÅ‘ben a kórház már annyira túlzsúfolt volt, hogy terjeszkednie kellett. Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy felszámolták az igazgató fÅ‘orvos kórházban lévÅ‘ lakását, és az épület déli –a mai Kórház utcára nézÅ‘ oldalára – egy földszintes épületet emeltek, amelyik a mindenkori igazgató fÅ‘orvos lakása lett. EbbÅ‘l egy összekötÅ‘ ajtón tudott az orvos átmenni – sürgÅ‘s esetekben a kórházba. Ide költözött aztán Fogolyán Kristóf is a családjával, miután – 1911-ben – Daday lemondása után – Å‘ lett a kórházigazgató, sÅ‘t ettÅ‘l kezdve a városi tisztiorvosi teendÅ‘ket is ellátta.

Daday és Fogolyán összefogásával a kórház az addigi évekhez képest rohamos fejlÅ‘désen ment át. Sajnos így sem tudott lépést tartani a növekvÅ‘ szükségletekkel. Az 1853–ban épített kórház, már szűknek bizonyult ezért a vármegye megbízásából Fogolyán doktor a fÅ‘városba (Budapestre) utazott, hogy  kieszközölje a belügyminisztertÅ‘l egy új kórház építésének az engedélyezését.

A fÅ‘városi utat siker koronázta. A tervezési munkálatokkal Kós Károlyt – aki a Székely Nemzeti Múzeumot is tervezte – bízták meg. EttÅ‘l kezdve életre szóló barátság szövÅ‘dött a két rokonlelkű ember között, amit bizonyít az ötven évvel késÅ‘bb keltezett levél is. Kós Károly így ír errÅ‘l a megbízatásról:„A vármegye (…) a maga részérÅ‘l felkért engem (levélben) hogy Fogolyán doktorral egyetértésben, az Å‘ általa összeállított program alapján készítsem el a kórházpavilonok vázlattervét, azok elhelyezését a terepen, és a megfelelÅ‘ úthálózat tervét. Fontos követelmény volt az építésszel szemben, hogy az épület együttes rendeltetésén kívül fejezze ki a székely város, a székely nép sajátos építÅ‘, formáló szellemét”.

Sajnos, az elsÅ‘ világháború kitörése megakadályozta a pavilonrendszerű kórház megépítését, de a háborús körülmények között is lerakták Å‘rkÅ‘i kÅ‘bÅ‘l a központi épületnek az alapját, és részben elkészítettek néhány kisebb épületet, így a hullaházat (a mostani törvényszéki orvostani épület). Ezen kívül „pirosba” felépítették a késÅ‘bb lebontott adminisztrációs épületet.

A háború alatt a városi kórház vezetése mellett Fogolyán doktor még a hatszáz ágyas vöröskeresztes kórházat is irányította. Munkája elismeréseként II. osztályú Vöröskereszt kitüntetést adományoztak neki.

1918 – 1920 között, a zűrzavaros átmeneti idÅ‘kben saját maga finanszírozta a kórház működését, és a késÅ‘bbiek során is sok szegény betegen segített. ElÅ‘fordult több alkalommal, hogy sokgyerekes családtól nem fogadott el pénzt szolgálataiért. A fáma szerint a betegek „Fehér Angyalnak” hívták.

A sepsiszengyögyi egészségvédelmi hálózat kifejlesztését sajnos évekig megakasztotta a háború, és annak következményei. Míg a környezÅ‘ városokban, mint Brassóban, Segesváron végbement egy szakosodási folyamat, addig a szentgyörgyi kórház megmaradt vegyes kórháznak, ahol szakorvosi ellátást csak Fogolyán doktortól kaptak a betegek. A nem sebészeti és nÅ‘gyógyászati betegek ellátása a kórház alorvosának, Csulak Samunak a hatáskörébe esett.

Fogolyán doktor nyugtalan alkotó szellemének köszönhetÅ‘, hogy 1926-ban felépítették a Kós által tervezett egyik pavilont a fertÅ‘zÅ‘ betegségek számára, és befejezték a hullaházat. Még lehetÅ‘sége volt a régi műtÅ‘ mellé egy új helyiséget építtetni, amelyik már valamelyest emlékeztetett egy korszerű műtÅ‘re, aztán ezzel meg is szakadt a kórház fejlÅ‘dése, és a vidéki kis kórházak szintjén maradt. 1923-tól kezdve évenként felülbírálták szakmai tudását, képességét, majd 1935-ben nem megfelelÅ‘ szintű nyelvismerete miatt rendelkezési állományba helyezték. Munkáját a lánya részére megvett, a Bazár és az öreg Fogolyán háza között fekvÅ‘ Hutera Árpád-féle telken lévÅ‘ ház két szobájában berendezett magán szülÅ‘otthonban folytatta, ott továbbra is hivatásának élhetett. 1936. február 17.-én miniszteri rendelettel áthelyezték Kézdivásárhelyre fÅ‘orvosnak, ahonnan, ideiglenesen 1936. április 1.-jén újra visszahelyezték Sepsiszentgyörgyre.

A helyét Dr. Bidu Valér vette át, aki három évig vezette a kórházat. Folytatta a központi pavilon építését, és azt sikerült is fedél alá hoznia. Igaz nem az eredeti tervek szerint, hanem azt a lapos – bádoggal borított –  tetÅ‘t építették rá, amelyet ma is visel.

1940-ben ismét Fogolyán Kristóf lesz az igazgató, aki folytatja a központi pavilon befejezését. Szétválasztja a sebészetet és a belgyógyászatot. A sebészet és az új épületben, a tíz ágyas szülészeti osztály az egykori igazgatói lakásban működik.

Az 1943-ban felgyorsult kórházépítést megállította a második világháborúnak Szentgyörgyön való átvonulása, pedig a központi épület már-már a berendezés fázisáig jutott. Sajnos a visszavonulók szinte csak az üres épületet hagyták a bennelévÅ‘ vaságyakkal.

IdÅ‘közben Fogolyán doktor a Hutera-féle telek kertjében a brassói Halász Kálmán építész tervei és Kós Károly utólagos tanácsai alapján hozzáfogott egy - saját - négy emeletes szanatórium építéséhez. Sajnos ezt a tervét nem sikerült megvalósítania, mert a kommunista rezsim minden vagyonát államosította, késÅ‘bb az elÅ‘tte álló épületet is lebontva közigazgatási hivatallá alakította át a négyemeletes szanatóriumnak szánt épülettel együtt.

1945-tÅ‘l a háborúból hazatérÅ‘ fia, Dr. Fogolyán Miklós lesz az osztályvezetÅ‘ fÅ‘orvos egészen az 1948-ben bekövetkezett államosításig. Még Fogolyán Kristóf is dolgozott, kezdetben régi álmának a megvalósításán, az anya és csecsemÅ‘ védelmi hálózat kiépítésén. A kórházak államosítása után ezt beleolvasztották az Egyesített Kórházi Hálózatba, és Å‘ a járóbeteg rendelÅ‘ben dolgozott 1953-ig. Ekkor megtámadta a gyilkos kór, a rák, amely ellen egész életében harcolt.

Dr. Fogolyán Kristóf azonban nemcsak orvosa, hanem egy nagyon sokszínű alakja volt Sepsiszentgyörgynek. A kelet-európai polgárosodás legvirágzóbb szakaszában született és élte le fiatal éveit, adottságai mellett talán ez is meghatározta az életfelfogását és pályáját. Ez segíthette átélni a két világháború mérhetetlen szenvedéseit, az interbellumban történt megaláztatásokat, majd a második világháború utáni nehézségeket, és a kommunista rezsim által való teljes kifosztást. Törhetetlen lendülettel dolgozott mindig, a jelmondatává vált “Semper bonis artibus”, azaz “mindig a jó munka érdekében”, ahogy szerette mondani, még akkor is, amikor pártszékházat költöztettek az újonnan megépített szanatóriumába, a szülészet-nÅ‘gyógyászat helyett.

1905. január 6-án feleségül vette dr. Lukáts Adolf (1848-1924) jogász professzor, egyetemi tanár és galántai Fodor Aranka (1858-1942) "ünnepelt szépségű" lányát, Lukáts Gizellát (1883-1931). A doktor úr e házasság révén rokonságba került az egykori híres Dr. Fodor Józseffel (1843-1901), nemzetközileg elismert higiénikussal, a magyar közegészségügy megteremtÅ‘jével. A házasságból két gyermek született: Miklós (1905-85) és Edit (1908-95).

Lukáts Gizella az 1931. április 30-án bekövetkezett korai haláláig méltó társa és támogatója volt férjének. „A boldog családi otthon valóságos kulturális centruma volt a székely városnak, ahol annyi szó esett, olyan sok megbeszélés folyt irodalomról, művészetrÅ‘l, ahonnan nemes társadalmi törekvések indultak ki… A székely nép nagyon korán veszítette el nagyasszonyát"- írják a Pásztortűz című folyóiratban 1931-ben megjelent – Dr. Fogolyán Kristófnéról – szóló nekrológban.

Dr. Fogolyán Kristóf a Megyei Orvosi Kamara elnöke, valamint a Román Koronarend tisztikereszt tulajdonosa volt. Sokoldalú elfoglaltsága mellett a természetjáró mozgalomnak is nagy híve volt. 1934-ben amikor Sepsiszentgyörgyön újra megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület, a második világháborúig tartó szakaszában Å‘ kerül az EKE háromszéki szakosztályának élére.

Fogolyán doktor nagy zenei, képzÅ‘művészeti, történelmi műveltséggel rendelkezett. A zenét nemcsak szerette, hanem diákkorától kezdve Å‘ maga is művelte. Nagy művészpártoló volt. 1927-ben Å‘ és Miklós fia hozza a Brassóban lebetegedett Bartók Bélát Sepsiszentgyörgyre, Å‘ volt a kezelÅ‘ orvosa, és a felgyógyulása után Å‘ vette rá Bartókot, hogy Sepsiszentgyörgyön is koncertezzen. Dr. Koczka György belgyógyász fÅ‘orvos – aki személyesen is ismerte írja: „Az építészettel valahogy úgy volt, mintha fÅ‘ foglalkozása lett volna. Állandóan tervezett, rajzokat készített”. 1954. április 22-én halt meg. Porai a sepsiszentgyörgyi katolikus temetÅ‘ben lévÅ‘ családi sírkertben nyugszanak.